Könnyű kivitelű és nagy teherbírású változatok
A feszítőcsapok megkülönböztetésének másik tényezője az erő és a rugalmasság kombinációja. A túl erős feszítőcsap nagyobb erőt igényel a felszereléshez, és a merevsége miatt károsíthatja a furatot. Másrészt a túl rugalmas csapszeg idő előtt kifáradhat a használat során, és kieshet a rezgés vagy hasonló hatás miatt. A szilárdság, rugalmasság és átmérő közötti optimális egyensúlyt biztosító feszítőcsap jelentősen meghosszabbíthatja a csatlakoztatott alkatrészek élettartamát.
Az erő és rugalmasság szempontjából az optimális választás érdekében a feszítőcsapok esetében a standard változaton kívül megkülönböztetjük a könnyű és nagy teherbírású változatokat is.
A könnyű kivitelű feszítőcsapok kevésbé erősek, mint a nagy teherbírásúak. A könnyű kivitelű feszítőcsapok kisebb terhelés esetén is eltörnek, míg a nagy teherbírású feszítőcsapok nagyobb terhelésnek is ellenállnak deformálódás nélkül. A könnyű feszítőcsapokat olyan alkalmazásokban használják, ahol kisebb terhelés fordul elő, és a rugalmasság fontosabb. A nagy teherbírású feszítőcsapokat viszont olyan alkalmazásokban használják, ahol nagy terhelésre és szilárdságra van szükség, például gépészeti tevékenységek során. A közepes méretű feszítőcsapok, más néven a standard típusok, az úgynevezett közbenső szintet képviselik. Ezek általában nagyobbak és robusztusabbak, mint a könnyű feszítőcsapok, de kisebbek és kevésbé szilárdak, mint a nagy teherbírású feszítőcsapok.
A könnyű kivitelű hornyolt feszítőcsapok szabványos besorolása az ISO 13337 (DIN 7346), a nagy teherbírásúaké pedig az ISO 8252 (a DIN 1481 megfelelője) szerint történik. A standard kivitelű spirális feszítőcsapok szabványos besorolása az ISO 8750 (megfelel a DIN 7343 szabványnak), nagy teherbírású változatainak besorolása pedig az ISO 8748 (megfelel a DIN 7344 szabványnak) szerint történik.